A vizeletkiválasztó rendszert együtt alkotják:

• a vesék, melyek a vizeletet kiválasztják,
• az uréterek, amelyek a hólyagba vezetik, ahol összegyűlik,
• A hólyagból a húgycsövön keresztül távozik. A húgycső teljes hosszában végzi a hólyagzárást.

A hólyagalapon, a húgycső belső szájadéka körül van a legerősebb, hurokszerű izomköteg. Ez simaizmot tartalmaz, és a húgycsövet automatikusan zárja, függetlenül az akarattól. A húgycső külső és középső harmadában is van záróizom, mely vegyesen tartalmaz akaratlagosan és automatikusan működő rostokat. Az akaratlagosan működő rostoké a fontosabb szerep!

A záróizomzat csapként működik: nyit, hogy ürüljön a vizelet, és zár, hogy visszatartsa azt. A simaizmok a záróizmokkal ellentétben, reflexszerűen, akaratunktól függetlenül működnek.
A harántcsíkolt izomrostok, melyek a húgycső és a hólyagnyak 1-2 centiméterének zárására szolgálnak, az akaratunk szerint, tehát a központi idegrendszer hatására húzódnak össze vagy lazulnak el.

Mi történik a normális vizeléskor?

A vizelési ingert akkor érezzük, ha a hólyag teltsége bizonyos küszöbérték fölé kerül. Amikor vizelni akarunk, a hólyag izomzata összehúzódik, ilyenkor a hasűri nyomás is fokozódik, ugyanakkor a medencefenék izomzata ellazul.

A hólyagban növekszik a feszültség, a húgycsőben ugyanakkor csökken. A húgycső belülről tölcsérszerűen megnyílik. A vizelet ürítésének abbahagyásakor a folyamat fordítottan zajlik le: a húgycső záródása kívülről kezdődik és halad befelé. Mindez rendkívül pontos és finom összehangoltságot igényel.

A hólyag és a záróizomzat működési egyensúlyát számos tényező zavarhatja meg, melyek hatására a vizelési inger kényszerítően hirtelen, vagy túlságosan gyakran jelentkezhet (naponta több mint négy alkalommal).
Esetenként fájdalommal is járhat.

Előfordul, hogy a hólyag nem ürül ki teljesen és az is, hogy akaratunktól függetlenül következik be inkontinencia.